Lélekmelegítő - life coaching blog

Ki él tovább?

Angoltanítás okán akadt a kezembe a cikk, és amolyan vérbloggerként egyből az jutott eszembe:" micsoda lélekmelegítős téma!".

( A blogot egyébként is igencsak háttérbe szorítja népszerűbb nagytestvére, az Élet Amerikában, a másik agyszüleményem, ami valahogy könnyebben és gyakrabban szolgáltat grafománságra hajlamosító témát.)

Ez volt az off, és akkor jöjjön az on, azaz a hosszú élet titkai. Mint tudjuk vannak az élettartamnak megváltoztathatatlan faktorai, mint az öröklés, a nem (nők átlagosan 7-8 évvel tovább élnek a férfiaknál), a faj. Más tényezők igenis megváltoztathatók, például néhány egyszerű(nek tűnő) egészségmegőrző intézkedés akár 7-12 évet adhat hozzá az életünkhöz, mutatta ki egy Alamade, CA-ban, 7000 felnőttön végzett tanulmány.

Ezek:

1. Nemdohányzás.
2. Mérsékelt alkoholfogyasztás.
3. Rendszeres reggelifogyasztás.
4. Fő étkezések közti csipegetés megszüntetése.
5. Normál súly megőrzése.
6. Kb nyolc óra alvás éjjel.
7. Rendszeres, nem túl megeröltető mozgás.

Elég evidens szabályok ezek, mégis kevesen tartják be őket. Laboratóriumi állatokon kimutatták, hogy a kalóriamegvonás az egyik leghatékonyabb élettartamnövelő módszer, 40 % kalóriacsökkentés 50% életidőnöveléssel járt. Érdemes a bánatevésről tehát leszokni.

Vannak egyéb pszichoszociális tényezők, amelyek befolyásolják az élettartamot, és jó ezt tudatosítani magunkban.

Minél több ember vesz körül minket, annál tovább élünk. Igyekezzünk a családi és baráti kötelékeket életben tartani, az elmagányosodás évekkel csökkentheti le az életet.

Az autonómia érzése (pl annak megválasztása, hogy hol éljünk, mire költsünk), valamint az olyan emberek jelenléte az életünkben, akik bíztatnak, és hisznek a képességeinkben szintén sokat hozzátehetnek az élettartamhoz.

A stressz és a munkahelyi megelégedettség két nagyon sokat vitatott kérdés. A stressz képes agysejtek pusztítására is, így nyilván az élethossz csökkenésében is szerepet játszhat. Az irodai dolgozók  kétszer annyian kapnak infarktust, mint  háziasszony nőtársaik. Egy kellemetlen főnök, elnyomott ellenséges érzések és a munkahelyi mobilitás mesterséges leszorítása mind okozói lehetnek a szívkoszorú-ér problémáknak..

A környezet is sokat hozzátehet  lelki egészségünkhöz, azt is kimutatták, hogy az egészségtelen környezet (szennyezett levegő, rossz minőségű ivóvíz) illetve azok a területek, ahol a bűnözés komoly méreteket ölt, évekkel csökkenthetik az élettartamot.

Végül, de nem utolsósorban a tanult, magasabb jövedelemmel rendelkező, magas beosztású emberek tovább élnek mint tanulatlan, szerény anyagi körülmények közt tengődő társaik. Egy tanulmány szerint a nyolc általános végzett nők 65 és 74 éves kor között sokkal halandóbbak, mint akár egy év egyetemi tanulmányokat folytató társaik.

(Forrás: P. Skalka: Who lives longer?)

Leszámolás a mágikus gondolkodással

Régen jelentkeztem, talán mert magam is coachingra szorultam volna az elmúlt hónapokban, így kevésbé tudtam volna fókuszálni a blog segítő jellegére.

Most egy olyan témáról akarok írni, ami sokunkat érint, és sokan szenvedünk tőle, ez pedig a mágikus gondolkodás. A kifejezést a gyerekpszichológiából vettem át szabadon, az óvodás kor sajátja a mágikus gondolkodás, amikor a gyerek minden tárgyban élőlényt lát, amikor azt hiszi, hogy amire gondol az úgy is lesz, amikor túl nagy jelentőséget tulajdonít tárgyaknak, embereknek, emberek mondatainak.

 A felnőtt korban is megmaradnak bizonyos csökevények, mint a másik emberbe valami különleges belelátása, tipikus példa erre a szerelmes ember, aki felruházza szerelmét nemlétező tulajdonságokkal, egyes eseményeknek túl nagy jelentőség tulajdonítása, a sorsszerűség keresése. Ezekre mindannyian hajlamosak vagyunk, mert ez ad az életünknek egyfajta magyarázatot, a megmagyarázhatatlan dolgoknál segíthet, de ugyanakkor hátráltat is, túlmisztifikálunk egyszerű dolgokat, amiknek a magyarázata sokkal prózaibb.

Legjobb példa a szerelem, ugyan ki szereti hallani, hogy az egy kémiai folyamat, és a lecsengése 2-3 év, amíg a fizikai vonzalom nagyon erősen tart. Szeretjük romantikus ábrándokban tartani magunkat, hangsúlyozni a sorsszerűséget, a különlegességet, az ilyen még sohasem volt érzést, mert érzelmi lények vagyunk.

Sok helyzetben azonban ez nem segít. És ezek általában olyan helyzetek, amikor elveszítünk valamit, véget ér valami, vagy valaki kilép az életünkből. Ekkor is elindul a mágikus gondolkodás, hogy miért kellett így lennie, keressük, hogy miért vagyunk büntetve, mit vétettünk, mit nem tanultunk meg, amiért ezt érdemeljük. Ez gyerekes gondolkodás. Így nem lehet lezárni dolgokat.

A legtöbb esetben nincs semmi köze a dolgok folyásának érdemekhez, bűnökhöz, büntetésekhez. Igen gyakori, hogy mi generálunk dolgokat, és észre sem vesszük. Máskor a lelkiállapotunk miatt látunk egy életszakaszt, egy kapcsolatot annyira jelentősnek, holott tudjuk, hogyha rendben lennénk lelkileg, nem tulajdonítanánk neki akkora jelentőséget. Érdemes ezeket tudatosítani, kissé prózaibbá tenni, sokszor segíthet, csökkenti azt az érzést, hogy minden csak megtörténik velünk, és mi ennek elszenvedői vagyunk.

Kiváló gondolatok

A videot sajnos nem engedi betenni a blogba, szoval ezen a linken.

Aki nem tud angolul, annak itt a transcript:

Néhány évvel ezelőtt,úgy éreztem, hogy beleragadtam a napi rutinba,ezért úgy döntöttem, hogy a nagy,amerikai "filozófus", Morgan Spurlock, nyomdokaiba lépek,és kipróbálok valami újat, 30 napig.Az ötlet tulajdonképpen nagyon egyszerű.Gondolj valamire, amit mindig is szerettél volna hozzáadni az életedhez,és próbáld ki a következő 30 napban!Kiderült, hogy30 nap éppen a megfelelő időtartam arra,hogy egy új szokást felvégy, vagy elhagyj --mint például híreket nézni --az életedből.

Van egy pár dolog, amit megtanultam, míg ezeket a 30 napos kihívásokat csináltam.Az első az volt, hogyahelyett, hogy a hónapok elrepültek volna felettem,az idő sokkal emlékezetesebbé vált.Ez az egyik kihívás része volt: mindennap csináltam egy képet, egy hónapig.És pontosan emlékszem, hogy hol voltam,és mit csináltam aznap.Azt is észrevettem, hogyamint egyre több és keményebb 30 napos kihívásba fogtam bele,nőtt az önbizalmam.Egy asztallakó számítógép-őrültből,azzá a sráccá váltam, aki bringázik a munkába --szórakozásból.Még tavaly is, a Kilimandzsáró csúcsára menő túrán kötöttem ki,ami a legmagasabb hegy Afrikában.Soha nem voltam ilyen bevállalós,mielőtt belefogtam a 30 napos kihívásaimba.

Arra is rájöttem, hogyha igazán nagyon akarsz valamit,bármire képes vagy 30 napig.Eszedbe jutott már, hogy regényt akarsz írni?Minden év novemberében,több tízezer ember próbálsaját, 50.000 szavas regényt írni a semmiből,30 napon belül.Mint kiderült, mindössze annyit kell tenned,hogy írsz 1.667 szót naponta,egy hónapig.Én megtettem.Apropó, a trükk az, hogy ne menj el aludniamíg meg nem írtad a napi szószámot.Lehet, hogy kialvatlan leszel,de befejezed a regényed.Na most, az én könyvem lesz-e a következő nagy amerikai regény?Nem! Egy hónap alatt írtam!Borzasztó lett!De az életem hátralévő részében,ha összefutok John Hodgmannal egy TED-es bulin,nem kell azt mondanom:"informatikus vagyok".Nem, nem! Ha akarom, mondhatom, hogy "regényíró vagyok".

Itt van egy utolsó dolog, amit szeretnék megemlíteni.Megtanultam, hogy amikor kis, fenntartható változásokat csináltam,dolgokat, amelyeket tudtam folytatni,sokkal valószínűbb volt, hogy rám ragadnak.Nincs semmi baj a nagy, őrült kihívásokkal.Tulajdonképpen, azokban rengeteg móka van!De kevésbé valószínű, hogy megragadnak.Amikor feladtam a cukrot 30 napig,a 31. nap így nézett ki.

Tehát itt a kérdésem hozzád:Mire vársz még?Garantálom, hogy a következő 30 napeltelik,akár tetszik, akár nem,szóval miért nem gondolsz valamire,amit mindig ki akartál próbálni,és adsz neki egy esélyt,a következő 30 napra?

Köszönöm.

#62

Házi gyakorlatok

Gondolkozz az alábbi két (+1) kérdésen, egyenként, majd összevetve.Írásban!

1.Hogyan élsz most? (Munka, családi állapotod, szabadidőd, értelme az életednek, mindennapjaid eltöltése, anyagi helyzeted.)

2. Hogy akartál élni tíz éve, amikor elképzelted, hogyan fogsz élni most?( A zárójelben foglaltak ugyanazok.)

+1.Mennyire tér el a kettő? Mennyire pozitív vagy mennyire negatív a változás?

A végeredménnyel sok mindent lehet kezdeni. Ha nagyon elkeserítő, dobjuk ki a kukába. Vagy tartsuk meg. Olvassuk át, hátha éppen ez fog megacélozni a változásra. Ha sokkal jobb, akkor örüljünk, sikeresek lettünk. Leggyakrabban nagyon vegyes a kép,van aki a magánéletében maradt el a várakozásaitól, van, aki a karrierjében, van, aki anyagilag.Ha nem zavaró az elmaradás, nem érdemes rajta töprengeni.

Ha eltér a két eredmény, mégsem bánt, azon is érdemes elgondolkodni, nem változott-e a személyiségünk sokat az elmúlt évtizedben. Gyakran a fiatalon fontos álmok, vágyak később módosulnak, feladódnak, vagy elfelejtődnek. Olyan ez, mint az ácsingózás gyerekkorban egy vágyott játékért. Felnőttként már egészen ritkán vesszük meg magunknak a gyerekkori vágyálmot: nem fontos többé.

Gyerekkor vagy különóratenger?

Az Informed cikke nagyon elgondolkodtató, remélem sokakhoz eljut. Íme a cikk:

"Egy felmérés szerint a szülők több mint 80 százaléka szerint jót tesz a gyermek fejlődésének, ha táncórákat vesz, harcművészeti edzésre vagy a különféle sportszakkörökbe jár. A megkérdezett szülők több mint fele úgy nyilatkozott, hogy gyerekeik sokkal elfoglaltabbak, mint ők voltak ennyi idős korukban.

Szakemberek azonban aggodalmuknak adtak hangot, úgy vélik, túl nagy a gyerekekre nehezedő nyomás, mert nemcsak az iskolában kell kitűnniük, hanem a választott szabadidős elfoglaltságukban is, és emiatt egyre kevesebb időt töltenek a családdal.

A gyerekek szabadidejét a leginkább a sport és az együttlét a barátokkal foglalja le, az utóbbiba tartozik a heti öt óra internetezéssel, elsősorban a közösségi portálokon töltött idő is. Házi feladat készítésével a háztartások 40 százalékában több mint heti 10 óra megy el.

A szülők túlnyomó többsége (84 százaléka) szerint jó, ha a gyerek sok mindennel foglalkozik, 57 százalékuk mondta, hogy a gyereknek alig marad szabadideje.

Elaine Hindal jogvédő szerint a felmérés eredményei riasztóak. –Ha a gyerek kevesebb időt tölt a családdal, akkor az aggodalomra ad okot. A gyerek életében, fejlődésében igen fontos a család.


Oldalak: 1

Dobos, L.; InforMed Hírek 9 InforMed
2011-08-19 05:22:46"

Ti mit gondoltok?

Mikor tesz a munka boldoggá?

Erre mindenkinek kipróbált teóriái vannak, de nagyon sokan, akár tíz év munkatapasztalattal sem tudják, mit enné boldoggá őket.

Még többen vannak azok, akik mintegy belenyugodva a megváltoztathatatlanba, miszerint a munka a szükséges rossz, valami olyant munkát végeznek, ami egyáltalán semmilyen megelégedettséggel nem tölti el őket. Ők azok, akik fél évvel a leendő szabadság előtt már álmodoznak, tervezgetnek, akik alig várják, hogy hétvége legyen, vagy munkaszüneti nap, és a többi napot vegetálva töltik el.

Gyakran a félelmek azok, amik miatt valaki nem lép, nem lesz vállalkozó, holott a hobbijából is megélhetne, nem keres más munkát, mert fél, hogy nem is találna, vagy olyan sem lenne, mint ami van.És persze a jelenlegi helyzet, amikor még a rosszat is meg kell becsülni, biztosan nem segít azon, hogy valaki megtalálja álmai munkáját, vagy belekezdjen abba, amiről tudja, hogy kevéssé munka, mint inkább hivatás.

A CarrierBliss készített egy felmérést, miszerint három dolog adja a munkában való elégedettséget. Ezek egyike sem a pénz!

A napi feladatok kellemessége (az adott illető számára!), az érzés, hogy valamit lerakott az asztalra, és a munkahelyi kapcsolatok döntenek arról, hogy a munkáját valaki mennyire szereti, avagy nem szereti.

A felmérések szerint az amerikaiak 55%-a olyan munkát végez, amit nem szeret. Ez eléggé elgondolkodtató, és szomorú is, kevesen váltják valóra az álmaikat.

Arra a kérdésre, hogy kit milyen típusú munka tesz boldoggá a válasz egyénenként változó.Az nagyon szerencsés, aki tudja ezt. Aki nem, annak érdemes karriertanácsadóhoz, life coach-hoz fordulni ezügyben.

Lelki táplálék ma reggelre

Most olvastam,- mire nem jó a közösségi oldal- ezt a kis idézetet, remélem másnak is erőt ad a nap kezdéséhez:

"Elég, ha megértjük, hogy mindannyian valamilyen célból vagyunk itt, és elég, ha elkötelezzük magunkat ennek a célnak. Ha így teszünk, képesek leszünk nevetni kisebb-nagyobb szenvedéseinken, és félelem nélkül menni előre, abban a biztos tudatban, hogy minden lépésünknek megvan a maga értelme." (Paulo Coelho)

Élj úgy, mintha mindig szorítana az idő?

Senki nem szereti ha szorítja az idő. Sok dolog torlódik össze, zsúfoltak a napok, vágyunk a semmitevésre, hajtunk, rohanunk.

Van az a játék, amikor elképzeljük, hogyha meghalnánk egy hónap múlva, mit is akarnánk még megtenni. Aztán szerencsére ez egy játék, és gyakran a végtelenségig is halogatjuk a dolgokat, a jókat is, majd egyszer ha...és itt jönnek a kifogások. Ha majd meleg lesz, ha majd hideg lesz, ha majd több pénzünk lesz, ha majd felnőnek a gyerekek, ha majd nagyobb lesz a lakás, ha majd nyugdíjasok leszünk...Görgetjük az éveket, álmodozunk, és azok a dolgok, amikre vágyunk, csak görgetődnek az idővel.Sok álom szertefoszlik, mert mire elérnénk, már nem fontos, már mások a prioritások, már megöregedtünk, már mindegy.

Felőrölnek a hétköznapok. Ha nincs valamilyen igazi időbeli korlát, sok dolgot nem teszünk meg, helyette takarítunk, molyolunk, rokonlátogatunk, dolgozunk, nyomjuk a kötelezőt. Elhatároztam, hogy ezen változtatni akarok, nem akarok így élni.

Az elhatározásom alapja pedig a jelenlegi valós helyzetem, aminek kicsit több, mint egy hónap, és vége lesz. Még rengeteg dolgot kell intéznem, és rengeteg dolog van, amit akarok intézni. Az akarok kategória is nagyon erős, mert ott van mellette a lehet, hogy soha többet nem láthatom, érezhetem, hallhatom, kóstolhatom félmondat. Most, hogy az idő szalad, megállítani nem lehet, ott van az időpont, amikor el kell hagynom az újhazámat, igazán rákapcsoltam. Hét közben intézem a kötelezőt, de a hétvégén egy napot mindig szánunk arra, hogy az elhalasztott dolgokból pótoljunk. Van hogy ez egy pár óra, vagy hogy egy egész nap.Sokkal sűrűbben élünk, sokkal több értelmet nyer a rövid idő, mint amikor még végtelennek tetszett az élet errefele.

Azon gondolodom, hogyan lehet ezt a szorítást állandósítani, csak annyira, hogy tényleg érezhetően lehessen "pipálni" akkor is, ha már nincs korlát. Nyilván folyamatosan ezt lehetetlen csinálni, mert nagyon elfárad benne az ember,de igenis kell a prioritásokra idő. Talán ezeket is célként kell megfogalmazni. A kötelező célok mellett a választottakat ugyanolyan komolyan venni.

Mit gondoltok erről?

Összeszedettség, tanulható?

Sokan küzdenek időhiánnyal, és nem feltétlenül az idő rövidsége, hanem saját szervezetlenségük okán. A másik gond a tennivalók elfelejtése, illetve a rossz időzítésük.

Ha valaki szétszórt, és akar ezen a tulajdonságán változtatni, akkor jó hírem van, tud. Valószínűleg egy szétszórt ember soha nem lesz szuper-összeszedett, de megtehet bizonyos lépéseket annak érdekében, hogy azt érezze, ő irányítja a dolgokat, és nem a dolgok őt.A life coaching ezt time-managementnek hívja.

A módszer sem ördöngős, le kell írni. Ha azt sejtjük, hogy magunk toljuk el az időnket, akkor tartsunk megfigyelést, minimum két hétig minden tevékenységünket és annak saccolt idejét vezessük egy határidőnaplóba.Ez arra jó, hogy lássuk, mennyi idő megy el feleslegesen, illetve hol vannak problémapontok. Míg régen sok ember a TV előtt tolta el az idejét, addig mára ez a számítógép lett, és a közösségi oldalak. A számítógéppel azért nehéz "végezni", mert nem lehet vele minden kapcsolatot megszakítani, míg a TV-vel igen, egyszerűen nem kapcsoljuk be. A számítógép munkaeszköz, sok dolgot ezen keresztül kell intézni. Viszont valószínűleg mindenki érzi, hol a határ a teendők és a felesleges üldögélés közt.

A megfigyelésünk eredményeit összegezzük, írásban, majd tegyünk magunknak olyan javaslatokat, amelyek nem jelentenek teljes életmódváltást, de elindítanak egy jobb úton. Más szóval, ha eddig mondjuk négy órát bambultunk a gép előtt, akkor ne akarjunk fél órára csökkenteni ezt a tevékenységet, hanem számoljuk ki, mi lenne a reális kötelező, és a javasolt szabadidős, és aszerint cselekedjünk.

Időpontok, tevékenységek összehangolására szintén írásban törekedjünk.Az egyes elintéznivalók fontossági sorrendjét is állítsuk fel, és ne akarjuk örökké "végezni". Soha nem lesz olyan, hogy nem kell semmit intézni. Ha állandóan eltudni akarunk, akkor örökké kergetjük magunkat és elégedetlenek vagyunk.

Nemrég láttam egy jópofa határidőnaplót The Procastinator's Diary néven. Ennek minden hete két oldal volt, ez egyik oldalon a hét napjai és alattuk néhány sor, a másik oldalon a tipikus időtologatónak egy segítség:dolgok, amiket abszolút nem halaszthatok, dolgok, amik várhatnak néhány napot, dolgok, amik ráérnek a jövő héten, dolgok, amiket maaaaaajd megcsinálok.Ez egyrészt segíti a tervezést, másrészt emlékeztet, méghozzá többször is, hiszen ami a jövő héten ráér, az a jövő hét azonnali rubrikájába fog kerülni.

De nincs szükség beruházásra sem, egy sima füzetet is lehet tervezni. Ami a határidőnaplókat illeti, nem mindegyik jön be mindenkinek. Tartsuk szem előtt választáskor:

-nem feltétlen a külcsín a legfontosabb, ha belül használhatatlan

-férjen be a táskába, különben minek?

-ne legyen túl kevés hely egy nap alatt, a legjobban azok, amik egy hetet két oldalra terveznek

-egy hét legyen mindig lezárva, ne folyjanak össze a napok

-legyen bőven jegyzetelős rész

-ne legyen nehéz fizikailag, és bonyolult a használata

Ha kevés konkrét időpontunk van egy héten, de sok kis elintéznivalónk időpont nélkül, akkor célszerűbb nem a napokra leosztott határidőnaplóval felszerelkezni, hanem egy sima kis alakú füzettel, amibe lehet vezetni az intéznivalókat.

Hogy miért jó szervezettnek lenni, az nem is kérdés. Sok bosszankodástól kímélhetjük meg magunkat, sok önkorholástól, és kellemetlen helyzettől.Azt érezhetjük, hogy az életünket mi irányítjuk, mi döntünk, és a dolgokat egyedül tudjuk intézni, "urai vagyunk a helyzeteknek".

Nosztalgia

A nosztalgia mindegyikünkben ott van, ahogy a régi dolgok szebb színben látása is, ennek az egyik oka az, hogy valóban kiesnek a nem túl jelentős rossz emlékek, ez egyfajta énvédő mechanizmus, a másik pedig az önigazolás, mindenki úgy akar visszatekinteni, hogy az ő élete igenis értelmes, fontos, élményekben gazdag, hiszen ha nem így volt, akkor feleslegesen élt.Az életünkből pedig csak egy van, és nincs annál rettenetesebb, ha a feleslegességét, az elszalasztott lehetőségeket érzetük csak meg belőle. Az agyunk azonban gondoskodik arról, hogy ne legyen így.

Amikor nehezebb időszak előtt állunk, valamit le kell zárnunk, még gyakrabban elkap a nosztalgia. Ez egyfajta feldolgozása egy fontos érának az életünkben.Kiválóan visszaadja ennek a hangulatát Bryan Adams: Summer of 69 dala.

A legtöbb ember egyébként a felnőttkorának az elejére, az első szerelmek izgalmas korára szeret visszaemlékezni a leginkább, amikor már kellően felnőtt ahhoz, hogy a szülei ne akadályozzák minden saját hülyeségét meg, és kellően fiatal ahhoz, hogy megváltsa a világot, vagy legalábbis elhiggye, hogy még minden előtte van az életben. Az érzés, amit az az énekes is közvetít, hogy minden örökké fog tartani, szerelem, fiatalság, de a bánatok is, a most vagy soha és az ezzel járó következetlenség mind erre az időszakra jellemző. Ez a legsűrűbb pontja a legtöbb ember életének.

Ti szívesen gondoltok vissza a tizenévek végére huszonévek elejére?

Megütött

Ezerszer hallgatott dalokban gyakran a ritmus jobban magával ragad, a szövegre nem is figyelünk. Egy pontig, amíg az életünkben nem jelentenek valamit ténylegesen. Eddig a pontig gyakran elcsépeltnek érzünk valamit, aminek a jelentésével nem vagyunk igazán tisztában, mert nem érkezett el az az élethelyzet, ami számunkra jelentéssel ruházza fel a szöveget.

Számomra ma lett igazán jelentése Bon Jovi It's My Life nótájának. Egyszer csak ültem a kocsiban, szólt a nóta, és mint akit pofonvágtak, úgy ütött meg a mondanivaló. Kételkedőknek, változások előtt állóknak kötelező!

This ain't a song for the broken-hearted
A silent prayer for the faith-departed
I ain't gonna be just a face in the crowd
You're gonna hear my voice
When I shout it out loud

Chorus:
It's my life
It's now or never
I ain't gonna live forever
I just want to live while I'm alive
(It's my life)
My heart is like an open highway
Like Frankie said
I did it my way
I just wanna live while I'm alive
It's my life

This is for the ones who stood their ground
For Tommy and Gina who never backed down
Tomorrow's getting harder make no mistake
Luck ain't even lucky
Got to make your own breaks

Chorus:
It's my life
And it's now or never
I ain't gonna live forever
I just want to live while I'm alive
(It's my life)
My heart is like an open highway
Like Frankie said
I did it my way
I just want to live while I'm alive
'Cause it's my life

Better stand tall when they're calling you out
Don't bend, don't break, baby, don't back down

Chorus:
It's my life
And it's now or never
'Cause I ain't gonna live forever
I just want to live while I'm alive
(It's my life)
My heart is like an open highway
Like Frankie said
I did it my way
I just want to live while I'm alive

Chorus:
It's my life
And it's now or never
'Cause I ain't gonna live forever
I just want to live while I'm alive
(It's my life)
My heart is like an open highway
Like Frankie said
I did it my way
I just want to live while I'm alive
'Cause it's my life!

Hallgassuk meg a "life coach-ot" élőben is:D..

Az a jó, hogy amit mond, az teljesen igaz rá. Ő valójában úgy éli az életét, hogy az csak rá jellemző, és kitűnik a tömegből. (És nem tudom megállni, bármennyire is nem professzionális, hogy meg ne jegyezzem, istenien néz ki, és sugárzik belőle az energia, élőben is, tavaly volt szerencsém megnézni.)

Mire jó egy költözködés?

Minden felnőtt ember minimum egyszer költözik, a szüleitől el, de leginkább sokszor, mire a saját lakásában landolhat, és az olyan méretű, hogy maradni is tud benne. A költözködésre legtöbben úgy tekintünk, mint egy nagyon stresszes, fárasztó, átmeneti piszokkal és rendetlenséggel járó eseményre, és sokszor keservesen megy az összepakolás is, főleg, ha halogatttuk az utolsó pillanatokig.

Hogyan kapcsolódik ez a lélekmelegítő tematikájához?

A költözködés lelkileg is igen komoly stressztényező. Emellett ugyanakkor egy lehetőség, önmagunkban való rendrakásra is. Kulcsfontosságú, hogy időben kezdjünk neki a költözést megelőző pakoláshoz, és itt nem elsősorban a dobozolásról beszélek, hanem a lakás szisztematikus átnézésére, költözködési szempontból. Ez azért fontos, mert a mindenféle gyakran haszontalanul tárolt tárgyak mennyiségét lecsökkentjük, megszabadulunk egy csomó felesleges dologtól, ha van lehetőség rá odaadhatjuk másnak, ami jó érzés, vagy eladhatjuk, ami a pénztárcának is jót tesz.

A tárgyaktól való megválás nem más, mint elengedés. Elengedése már a múlthoz tartozó tárgyi emlékeinknek, rendrakása és menedzselése a mindennapi életünknek, egy letisztultabb önmagunk kialakítása. Olyan, mint egy alapos képzeletbeli önsikálás. Ha szisztematikusan rendszerezünk a valódi dobozolás előtt már minimum egy hónappal, az egész procedúra sokkal átláthatóbbá válik, megszületik a fejünkben egy térkép, hogy mit hova és hogyan akarunk elhelyezni.

A kidobálás mellett egy másik, ellentétes folyamat is jelen van, ez pedig saját tárgyaink számbavétele, saját birodalmunk, igazán hozzánk tartozó dolgaink sokkal nagyobb átlátása. Ekkor jöhetünk rá, még ha szerényebbek is  a körülményeink, hogy mégis milyen "gazdagok" vagyunk, és gyakran régen elfeledett dolgok is elkerülnek a mélyből. Nemcsak tárgyak, emlékek is előkerülnek a mélyből. Akár fájdalmas akár szép emlékek, levelek, fényképek, ajándéktárgyak formájában.Az ilyen tárgyak is jó lehetőséget nyújtanak akár az elengedésre, akár a "gazdagság" érzésének megélésére.

Egy költözködés lehetőséget adhat a hiányosságok felmérésére is, kiderül, hogy mik azok a problémák, ha azt addig még nem realizáltuk, ami feltétlen orvoslásra szorul. Pl nyári költözésnél a téli ruhák is górcső alá kerülnek, és kiderülhet, hogy összesen egy, kissé kopott téli nadrágunk van, de a tél olyan messze van, hogy nem is gondoltunk arra, hogy ideje hamarosan beszerezni egy másikat. Gyógyszeres doboz is lehet félig üres, vagy akár a dolgok tárolása hagy kívánnivalót maga után, amit érdemes felülvizsgálni és befektetni a dologba.

Negyedszerre költözöm, ebből másodszorra országot is ugrok, komolyabb és más jellegű költözködés ez, mint földrajzilag közeli helyre való átcuccolás.Minden egyes költözködéssel tanultam valamit magamról, és a módszerem is finomodott. Minden esetben szinte egymagam pakoltam össze a háztartást, és pakoltam vissza az új helyen. Az időtényező mindenesetre kulcsfontosságú. Nehéz nekilátni, mert elképzelhető, hogy a költözés ténye afféle nemakarom dolog, most benne is vagyok ebben az érzésben fülig, de mégis azt mondom, érdemes időt hagyni rá.

Országköltözési stratégiák

Egészen más új és ismeretlen helyre költözni és egészen más visszaköltözni az óhazába. Ez utóbbi aztán szintén nem sablonos, függ attól, hogy hova költözik vissza az ember, azaz ugyanabba a városba, vagy nem, városon belül ugyanarra a környékre vagy sem, családostul megy vagy egyedül, ha családostul, kinek mi a szerepe a családban, van-e munka már vagy nincs, mit akar kezdeni magával a későbbiekben, karrierváltásra törekszik vagy marad a területén, vannak-e a külföldi tartózkodásból új végzettségek, képzettségek, a nyelvet mennyire sajátította el és ez szerepet játszik-e a további terveiben, és egy igen fontos kérdés, mennyi ideje hagyta el az országot, és ez idő alatt hányszor volt otthon? Az idő nagyon fontos tényező, kapcsolati tőke és egyéb jogi, politikai, összhangulati változások szempontjából.

Amikor ezt így mind végiggondoltam, meg a saját személyiségemet, akkor rájöttem, hogy ezt a visszaköltözést nem közelíthetem meg úgy, mint az idejövetelt. Ide úgy jöttem, hogy a neten előtte már feltérképeztem azokat a helyeket, amik érdekeltek munka szempontjából, és szinte azonnal el is kezdtem a keresést, miközben hatszáz másik dolgot is kitaláltam magamnak, mert nem is én lennék, ha nem így csináltam volna. Hasonló módszerrel kezdtem neki a visszaköltözésnek, abban a tudatban, hogy oda legalább nem a sötétben tapogatózom, hiszen ismerem az országot. Igaz is, meg nem is. Ismerem a kommunikációs kultúrát, amit itt tapasztalás alapján tanultam ki. De nagyon sok minden változott ám, ez az internetes kutatkodásaimból is meglátszik. Rengeteg új hely, módszerek beáramlása jellemző, stratégiák, amik hat éve még sehol nem voltak...jó is és rossz is mindez a hazamenőnek. Ez az első módszer nem vált be, változtatnom kellett a hozzáállásomon.

Már nemcsak magamra kell gondolnom, a gyerek az első. Neki kell egy megfelelő helyet találni, segíteni a beilleszkedésben, és ha ez már sínen van, akkor kissé összerendezni azt a helyet, ahol lakunk majd, megismerni egy csöppet a környéket, apróság, de bekötni az internetet, telefont szerezni, átlátni az egész család menetrendjét, na és valahol utána kezdhetek én saját munkám után menni. Ez körülbelül elég idő lesz a kisebb vízbe ugráshoz, azaz ahhoz, hogy elhiggyem, már tényleg megváltozott a színhely...

Persze nem én lennék, ha nem készülnék előre, soha nem voltam a várjuk ki mi lesz típus. Adatokat gyűjtök. Magamról és a leendő projektjeimről. Cégekről, tevékenységekről, kerületekről, sőt, még az otthoni kisgyerekes szülős életről is, hiszen az is csak és kizárólag itt voltam eddig. Lassan kristályosodik ki, hogy mi az, amit tenni kell, és mi az, amit tenni szeretnék, de nincs értelme, mert túlvállalnám magam. Komoly változásmenedzsmentet igényel a dolog, hogy a lehető legkevesebb késő bánat, nem így kellett volna csinálnom gondolat legyen a vége.

Biztos vagyok benne, hogy pár évtized múlva lesz majd ilyen szakma, amikor az országköltözések teljesen természetessé válnak a globalizáció miatt. Valami olyan neve lesz, hogy országköltözési stratégiacoaching. Csak figyeljétek meg. :D

Hogyan működik a Life coaching?

Ha eldöntötted, hogy egy terved megvalósítod, egy problémádat megoldod, és szükséged van egy vezetőre és egy támogatóra ehhez, aki professzionálisan csak erre fókuszálva segít neked, akkor érdemes life coach-hoz fordulni.

Az alábbi kisfilm bemutatja a coaching egyes szakaszait. Az első szakasz a találkozás, és a probléma körbejárása. A második szakasz a misszió vizualizálása és megbeszélése. A harmadik szakaszban te és a coach részletes tervet készítetek a megvalósításhoz. A coach adja a tervhez a szerszámokat, de neked kell a tervedet magadnak kidolgozni. A negyedik szakasz a terv megvalósítása. Rögös pálya, ha túl nagy lépéseket terveztél, visszaeshetsz, de mindig ott lesz a coach, aki segít neked, átgondoltatja veled az egyes döntéseidet és mögé néztek a gondoknak. Az utolsó szakasz a siker szakasza, amikor elérted a célod, és elválnak az útjaitok a coach-csal.

Pesszimistából optimista?

Kalkulálj a rosszal, legalább nem ér csalódás. Azt hiszem ez a gondolkodás jellemző az egész magyarságra, és így természetesen rám is. Ha egy nem ismert eseményre készültem, mindig kicsit meggyőztem magam, hogy úgysem lesz jó, nem fog sikerülni, hogy aztán ha mégis jó, és sikerül, akkor meg örülhettem neki.

Megdöbbentő élmény volt az amerikai mentalitás, mert ők eleve úgy közelítenek meg mindent, hogy az biztos menni fog, biztos sikerül, biztos jó lesz. Kétség sincs bennük, hogy nem így lesz, hogy nem lehet megoldani valamit.
Everything's gonna be alright.

Eleinte őszintén szólva rosszaltam ezt. Hogyan lehetne minden rendben, amikor semmi nincs?Amikor semmire nincs garancia, és különben is a Murphy törvénye, velem mindig balek dolgok történnek stb. A rosszallásom oka egyszerű volt, ilyen környezetből érkeztem, ahol nagyközösségi szinten, a hírek és a közhangulat sem sugallott semmi biztatót, így a szocializációm kétségtelen ilyen irányba hajlott el.

Ahogy a külső hatás megszűnt, vagy legalábbis nem mindennapi jelleggel hallgattam,  a "minden rendben van és lesz" kultúrkör erőteljesen dolgozni kezdett rajtam, a gondolkodásomon. Egyre több pozitív élmény ért, egyre több kedves szót kaptam, egyre több biztatás érkezett...Persze az ember marad, aki volt, ahogy betettem a lábam a saját országomba, pillanatok alatt igazi negatív gondolkodás kapott el engem is, dagonyáztam a saját és mások problémáiban, és az önsajnálat is sűrűn elővett, hiszen mindig van olyan, ami nem kerek.

Az átnevelődés első biztos jele azonban jelentem: 5 év és 10 hónap után megszületett!Nagy pillanat volt számomra. Egészen pitiáner helyzet, a mai, döbbentett arra rá, hogy amit nagyon akartam magamon megváltoztatni, a gondolkodásom előjelét, az mintha valóban átbillent volna a mérleg túlsó oldalára.

Könyvtárban tartottam nyelvórát. A kis csendes tanulóhelységet nem lehetett lefoglalni előre.Így aztán bizonytalan volt, hogy hol lesz helyem nekem és a két diákomnak. Régen egy ilyen helyzetben már mondogatta a kis belső hang, még akkor is, ha titkon reméltem, hogy lesz hely, hogy: ááá, biztos nem lesz, tuti, hogy foglalt, nem vagyok én olyan szerencsés, stb. Ma a hang így szólt: biztos lesz hely, miért ne lenne? Különben is, minden oké lesz...

Hirtelen jött egy megvilágosodás, az angol ezt epiphany-nak hívja..hogy te jó ég, valami csoda történt!Nem a rosszat kalkuláltam, hanem azt, hogy minden rendben lesz!

Volt szabad terem. De ha nem lett volna, akkor is az a gondolkodás, hogy minden rendben lesz, megoldom, előbbre vitt volna annál, hogy na, megmondtam, hogy nem lesz terem, mert ilyen ez a világ, amit én akarok, az úgy sincs.Persze így is, úgy is megoldja az ember a helyzetet, csak éppen a negatív hozzáállással mindig a környezet áldozatainak érezzük magunkat, hiába oldunk meg akár sikeresen mindent, míg a pozitív hozzáállással eleve a rossz gondolatát is kiktatjuk, nem rosszként, hanem megoldandó kérdésként kezeljük, ha valamiről kiderül, hogy nem úgy van, ahogy szeretnénk.

Nyugalomban léptem be a terembe. A dolgok vannak valahogy, akármit is gondolunk róluk. De ha bízom abban, hogy van képességem arra, hogy a nehéz helyzetből is kimásszak, akkor valóban minden rendben lesz.És ez nagy erőket tud megmozgani.

Hivatalosan Life Coach

Nagy hírem van, hivatalosan is Life Coach lettem, ma értesítettek, hogy Grade A-t kaptam a záróvizsgámra, és hamarosan küldik a bizonyítványomat!A  képzés az International College of Holistic Medicine által akkreditált. Aki a jövőben szeretne az életvezetési kérdéseire nálam választ kapni, annak javaslom, hogy keressen meg az email-címemen, hogy megbeszéljük a továbbiakat.

8 módszer, hogy tekintélyesebbnek tűnj

Biztos ti is találtátok magatokat olyan helyzetben, amikor jó lett volna önbizalomtelibbnek, tekintélyesebbnek tűnni, olyannak, akit nem lehet csak úgy elküldeni, lesöpörni, nem felvenni az álommunkahelyre.

Íme pár ötlet, ami javítja a belső oroszlánt:

1. Ha telefonon beszélsz, állj fel. Ez talán hülyén hangzik, de a széken elfolyva a hangod is kevésbé tűnik határozottnak, mintha felállsz.Ha fontos telefont kell intézni, mindenki atomatikusan kihúzza magát beszélgetés közben.

2.Kijelentéseid ne változtasd kérdésekké. Mennyivel határozottabb az a vevő, aki azt mondja:Kérek egy kávét!- mint aki azt: Kérhetnék egy kávét?. Ez utóbbi jó, hogy elnézést nem kér, hogy bevételt hoz a kávéház konyhájára...

3. Öltözz úgy, ahogy a munkahelyi környezeted általában. Nem feltétlen biztos, hogy a konzervatív stílus az, ami tekintélyt tükröz, ha mindenki fiatalosan öltözködik. Ilyenkor éppenhogy ki lehet lógni a másfajta viselettel.

4. Figyelj a szemkontaktusra. Tárgyaláson, bemutatókon, hivatalos helyzetekben az egyik legjobb módszer a tekintélyesség elérésére a szimpla szemkontaktus. Gondolj bele, az aki nem néz a szemedbe, talán nem őszinte, vagy fél tőled, és szimplán nem kelt jó benyomást!

5. Várj egy kicsit mielőtt elküldöd a levelet. Ma már ugyan az a trend, hogy mindenki mindig elérhető, és a főnök emailjére jobb gyorsan reagálni, de ha túl gyorsan teszed, gondolhatja azt, hogy nem gondoltad végig a válaszod.

6.Tedd magad láthatóvá az értekezleteken. Jól emlékszem annak idején szerettem az utolsó sorban elbújni, kicsire összehúzva magam az értekezleteken, mert nem akartam részt venni, és mert nem akartam, hogy a figyelem rám háruljon. Ha most az ellenkezőjére törekednék, biztos előre ülnék, sűrűn lenne mondanivalóm, és ahhoz fel is állnék, hogy ne csak a hangom hallják, hanem bevéssék azt is, hogy az ötlet kitől származik.

7. Ötletedet ne kicsinyeld le, amikor előadod. Tipikus női viselkedés: Szerintem ez jó ötlet lenne, nem tudom, talán....Ez megoldja a problémát, de ha ti úgy gondoljátok...Ha nem jó az ötlet a többiek úgyis hangot adnak neki.De ha rögtön úgy van bevezetve, mint egy gyenge dolog, egyből dobódik.Ugyanez igaz az önéletrajzra is, mindig mindent tudjunk, gondoljunk, ne pedig csak talánozzunk, meg ha lehetséges lennézzünk...

8. Csak azt vállald be, amihez értesz. Ha olyat  sóznak rád, amihez nem sok közöd van, vissza ne utasítsd, az sem vet jó fényt rád, de kérj segítséget, és jelezd, hogy ez nem a te szakterületed.

(Forrás alapján írta Phoebe)

Bánatevés

Wally Lamb könyve, a She's come undone, azon túl, hogy letehetlenül izgalmas, és néha könnyfakasztó is, a nő lélek rejtelmeibe is bepillantást ad az olvasójának.

Ezért aztán férfiaknak kötelező, a nők pedig úgyis elolvassák, és helyenként bizony nagyokat bólogatnak. A könyv főhőse, Dolores Price egyfajta antihős, az író szinte csak akadályokat görget elé az életben, az első és legrémesebb egy tinikori megerőszakolás.

Innentől Dolores útja lefele vezet, nehéz családi háttérrel, megterhelő és bizonytalan, a maguk szerepét is csak kereső felnőttekkel körbevéve a kislány a TV-hez menekül, és a TV-nézés közben folyamatosan eszik. Mindenféle olyat, amitől aztán akkora lesz, mint egy bálna. A bánata csak még erősebb lefele húzó spirálba rántja őt, amikor más akaratának megfelelve egyetemre jelentkezik, és a kollégiumban megalázzák a méretei miatt. Dolores menekül, eszik, ekkorra már az öngyilkosság sem áll tőle távol, hiszen hatalmas teste az, ami megakadályozza abban, amire a legjobban vágyna, normális emberi kapcsolatokra...amiknek eredeti hiánya miatt fogott bánatevésbe.

Ezután hét évet tölt el egy pszichiátriai intézetben, megpróbálva újraépíteni a gyerekkorát, ezúttal a fájdalmakat feldolgozva. Az intézetből lefogyva és készen egy normális életre, elindul, hogy megkeressse azt a titkon imádott fiút, akinek a képeit évek óta őrzi. Megtalálja, és meg is hódítja, csak éppen az az álomkép, amelyet őrzött a férfiról egészen más, mint a valóság. Dolores első férje, ez az "álomférfi" valójában önző, csak magával foglalkozik, még a közös gyereküket is elveteti, mondván, hogy túl fiatalok ehhez. Dolores boldog akar lenni, és behunyt szemmel él, megteszi amire a férfi kéri, kifele pedig azt mutatja, hogy végre révbe ért. Aztán egyszercsak elég lesz, a férfi megcsalja, és hazudik is neki, Dolores elválik, és rájön, hogy hazugságban ringatta magát. Közben az ő jelleme is fejlődik, akik őfele fordulnak szerettel, azokkal elkezd törődni, elhanyagolt és félreértett nagyanyja halála után a szomszédasszonyt ápolja meg, a régi középiskolai lelki tanácsadójával is felveszi az elszakított kapcsolatot, és megápolja őt is.

Aztán egyszer megérkezik az életébe az a férfi, aki tényleg szereti őt,  a sebzett lelkű nő jó ideig elutasító. Végül megtalálják egymás, sajnos gyerekük már nem lehet. Dolores valamennyire révbe ért, de ahogy az életben is, a boldogsága sohasem lesz teljes.

Nagyon jellemző és nagyon nőies ez a történet. Az evési zavarok, tipikusan a nőkre jellemző pszichológiai problémák, és ami az evészavarok mögött van, az állandó megfelelési kényszer, az önhazugságok, a másik önmagunk előtt való mentegetése, mind-mind ismerősek a nők számára. A "csokival vigasztalom magam" jellegű bánatevés egészen a binge eating nevű betegségig is eljuthat, azaz hatalmas mennyiségű étel megevéséig, majd az ezt követő lelkiismeretfurdalásig, saját test utálatáig, és elszigetelődésig (a könyv főszereplője is ebben szenvedett). Ebbe a körbe tartozik a bulimia, és az anorexia nervosa is. Dolores a könyvben nemcsak a múltját építi újra, hanem meg kell tanulnia szépnek látni önmagát is, csak ekkor tud elindulni a fogyás útján.

Terhesség után jó pár kiló rajtam maradt. Nem is akart távozni. Utáltam a tükröt, és bánatomban nagy adag nutellákkal vigasztalódtam. Nem volt kedvem új ruhát venni, sőt az utcára se kimenni, szépnek és nőiesnek végképp nem éreztem magam. Utáltam mindenkit és magamat is. Egy öreg, ronda, alaktalan nő nézett vissza rám a tükörből. Minél jobban utáltam a kilókat, annál több édességet ettem, mondván, úgyis mindegy...Az ördögi körből egy barátom rántott ki.Valaki, aki maga rengeteget sportol, és hitte, hogy le fogok tudni fogyni. Az ő támogatása adott annyi erőt, hogy nekikezdtem a munkának, és nem is adtam fel, nyolc kilótól sikerült megszabadulni. A munka még korántsem fejeződött be, dagadt ugyan nem vagyok már, de nem szeretem a tükröt különösebben, viszont azóta az ételválasztásaim sokkal tudatosabbak, és a csokoládétáblákat is maximum havonta és egyesével engedem meg magamnak.

Nem mindenki ilyen szerencsés, rengeteg Dolores van, aki a bánatevés ördögi köréből soha nem tud kimozdulni. Pedig csak egy ember kell, aki biztat, egy aki elhiszi, hogy tényleg meg lehet csinálni.

Azt hiszem, az első találkozásom a life coaching-gal ekkor történt, az első coachom pedig ez a barátom volt.

Ki lehet-e iktatni a külső környezetet? 1.

Hajszoltság, fáradtság, kiégettség, düh, cinizmus, naponta fogad. Ha bekapcsolod a TV-t, a számítógépet, elolvasol néhány cikket hozzá pár kommenttel az élettől is elmegy a kedved.... ha fellöknek a buszmegállóban, megint szólnak, hogy késtél a munkahelyeden, persze megint időben elindultál, csak a nyolcas buszra nem lehet számítani, ha a cipőd megint beleragadt a kutyaszarba, graffitis a fal, összeköpködött a lift, ha a Tesco-ban megint átvertek, ha a köszönésed megint nem fogadták...

Ismerős?

Vajon meg lehet-e szabadulni ettől azon kívül, hogy elmenekülsz máshova (jelentem: nem teljesen, a jó példa még inkább erősíti a rossztól való undort), és ha nem tudod megtenni, akkor mégis hogyan iktasd ki?

Kiiktatni nem lehet. Tudomásul venni lehet, és igyekezni nem belefásulni, ami nagyon sok belső munkát és belső párbeszédet igényel. Olyan mint az ekcéma, tünetmentessé lehet tenni, kiírtani nem. Már hallom is az orvost, amint mondja, kedveském, ezzel együtt kell élnie. Van amikor elviselhetetlenül fáj és viszket, de sokszor tünetmentes és észre se lehet venni. Na valahogy így van ez a külső környezet káros hatásainak módszeres csökkentésével...

Megteheted-e, hogy kikapcsolod a híreket? Gondold át, mit nyersz velük, ha olvasod őket. Igen, félig-meddig tájékozott vagy, mert amit leírnak, abban sem lehetsz biztos, az meg, amit a kommentekben olvasol, kifejezetten nem tesz jót.... Fontos a környezetedben az, hogy te aktuálpolitikai dologról tudjál? Munkád része? A barátaid szemében kisebb vagy, ha kihagyod?

Hagyd ki a híradót és a napilapokat egy hétre, ne kapcsolódj be a politizálásba, és helyette olvass olyat, amit szeretsz, hobbimagazint, vagy könyvet. Figyeld meg a lelked változását.

Undok eladó, faragatlan beszólogató munkások, udvariatlan lökdösődés a metrón,látszólag kis dolgok, mégis "hozzátesznek" a napi rossz hangulat alakulásához, nem is kicsit. Hiszen a nagy egészet képezik le, az ember azt érzi, az egész környezete ilyen. Ilyenkor el kell különíteni a negatív élményt, és realizálni, hogy egy emberről volt szó, de nem kell közellenségként tekinteni az egész külső környezetre. Ugyanez igaz, amikor panaszkodik valaki, hogy rossz a munkahelyi légkör, valójában néhány ember kellemetlenkedéséről van szó, mégis, gyakran a nagy egésszel azonosítja, és sokkal félelmetesebb módon hat rá, mintha reálisan vizsgálná meg.

A tönkretett külső környezet ellen sokat nem tehetsz, maximum zöld mozgalomhoz csatlakozva, de ha mindennap olyan a napi bejárt útvonal, mint egy háborús övezet, az nagyon le tudja a kedvet lohasztani. Egy megoldás van, más útvonal keresése. Ez eléggé triviális, de nem sok embert ismerek, aki más útvonalat keres, holott sokakat bánt a látvány. Gondolj arra, mennyivel jobban érzed magad egy pompásan berendezett szép lakásban, mint egy lelakott, málló vakolatú ronda környezetben. Ugyanez érvényes a naponta bejárt útvonalra is!